bizonyítása

HungarianEdit

EtymologyEdit

bizonyítás (proof, verification, demonstration) +‎ -a (possessive suffix)

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈbizoɲiːtaːʃɒ]
  • Hyphenation: bi‧zo‧nyí‧tá‧sa

NounEdit

bizonyítása

  1. third-person singular single-possession possessive of bizonyítás

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative bizonyítása
accusative bizonyítását
dative bizonyításának
instrumental bizonyításával
causal-final bizonyításáért
translative bizonyításává
terminative bizonyításáig
essive-formal bizonyításaként
essive-modal bizonyításául
inessive bizonyításában
superessive bizonyításán
adessive bizonyításánál
illative bizonyításába
sublative bizonyítására
allative bizonyításához
elative bizonyításából
delative bizonyításáról
ablative bizonyításától
non-attributive
possessive - singular
bizonyításáé
non-attributive
possessive - plural
bizonyításáéi