bizonyítás

HungarianEdit

EtymologyEdit

bizonyít +‎ -ás (noun-forming suffix)

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈbizoɲiːtaːʃ]
  • (file)
  • Hyphenation: bi‧zo‧nyí‧tás

NounEdit

bizonyítás (plural bizonyítások)

  1. proof (any effort, process, or operation designed to establish or discover a fact or truth)

DeclensionEdit

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative bizonyítás bizonyítások
accusative bizonyítást bizonyításokat
dative bizonyításnak bizonyításoknak
instrumental bizonyítással bizonyításokkal
causal-final bizonyításért bizonyításokért
translative bizonyítássá bizonyításokká
terminative bizonyításig bizonyításokig
essive-formal bizonyításként bizonyításokként
essive-modal bizonyításul
inessive bizonyításban bizonyításokban
superessive bizonyításon bizonyításokon
adessive bizonyításnál bizonyításoknál
illative bizonyításba bizonyításokba
sublative bizonyításra bizonyításokra
allative bizonyításhoz bizonyításokhoz
elative bizonyításból bizonyításokból
delative bizonyításról bizonyításokról
ablative bizonyítástól bizonyításoktól
non-attributive
possessive - singular
bizonyításé bizonyításoké
non-attributive
possessive - plural
bizonyításéi bizonyításokéi
Possessive forms of bizonyítás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. bizonyításom bizonyításaim
2nd person sing. bizonyításod bizonyításaid
3rd person sing. bizonyítása bizonyításai
1st person plural bizonyításunk bizonyításaink
2nd person plural bizonyításotok bizonyításaitok
3rd person plural bizonyításuk bizonyításaik

Further readingEdit

  • bizonyítás in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
  • bizonyítás in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress)