Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

bizonyít +‎ -ás

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈbizoɲiːtaːʃ]
  • (file)
  • Hyphenation: bi‧zo‧nyí‧tás

NounEdit

bizonyítás ‎(plural bizonyítások)

  1. proof (any effort, process, or operation designed to establish or discover a fact or truth)

DeclensionEdit

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative bizonyítás bizonyítások
accusative bizonyítást bizonyításokat
dative bizonyításnak bizonyításoknak
instrumental bizonyítással bizonyításokkal
causal-final bizonyításért bizonyításokért
translative bizonyítássá bizonyításokká
terminative bizonyításig bizonyításokig
essive-formal bizonyításként bizonyításokként
essive-modal
inessive bizonyításban bizonyításokban
superessive bizonyításon bizonyításokon
adessive bizonyításnál bizonyításoknál
illative bizonyításba bizonyításokba
sublative bizonyításra bizonyításokra
allative bizonyításhoz bizonyításokhoz
elative bizonyításból bizonyításokból
delative bizonyításról bizonyításokról
ablative bizonyítástól bizonyításoktól
Possessive forms of bizonyítás
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. bizonyításom bizonyításaim
2nd person sing. bizonyításod bizonyításaid
3rd person sing. bizonyítása bizonyításai
1st person plural bizonyításunk bizonyításaink
2nd person plural bizonyításotok bizonyításaitok
3rd person plural bizonyításuk bizonyításaik
Read in another language