See also: çinke

HungarianEdit

 
Hungarian Wikipedia has an article on:
Wikipedia hu

EtymologyEdit

An onomatopoeia.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈt͡siŋkɛ]
  • (file)
  • Hyphenation: cin‧ke
  • Rhymes: -kɛ

NounEdit

cinke (plural cinkék)

  1. tit, titmouse (bird)

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
singular plural
nominative cinke cinkék
accusative cinkét cinkéket
dative cinkének cinkéknek
instrumental cinkével cinkékkel
causal-final cinkéért cinkékért
translative cinkévé cinkékké
terminative cinkéig cinkékig
essive-formal cinkeként cinkékként
essive-modal
inessive cinkében cinkékben
superessive cinkén cinkéken
adessive cinkénél cinkéknél
illative cinkébe cinkékbe
sublative cinkére cinkékre
allative cinkéhez cinkékhez
elative cinkéből cinkékből
delative cinkéről cinkékről
ablative cinkétől cinkéktől
non-attributive
possessive - singular
cinkéé cinkéké
non-attributive
possessive - plural
cinkééi cinkékéi
Possessive forms of cinke
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. cinkém cinkéim
2nd person sing. cinkéd cinkéid
3rd person sing. cinkéje cinkéi
1st person plural cinkénk cinkéink
2nd person plural cinkétek cinkéitek
3rd person plural cinkéjük cinkéik

SynonymsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN