cselédség

Hungarian

Etymology

From cseléd (“servant”) +‎ -ség (noun-forming suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡ʃɛleːtʃeːɡ], [ˈt͡ʃɛleːt͡ʃːeːɡ]
• Hyphenation: cse‧léd‧ség

Noun

cselédség (usually uncountable, plural cselédségek)

1. servants (all the persons in a household who are employed to perform domestic duties)

   A cselédség külön házban lakik. ― The servants live in a separate house.

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	cselédség	cselédségek
accusative	cselédséget	cselédségeket
dative	cselédségnek	cselédségeknek
instrumental	cselédséggel	cselédségekkel
causal-final	cselédségért	cselédségekért
translative	cselédséggé	cselédségekké
terminative	cselédségig	cselédségekig
essive-formal	cselédségként	cselédségekként
essive-modal	—	—
inessive	cselédségben	cselédségekben
superessive	cselédségen	cselédségeken
adessive	cselédségnél	cselédségeknél
illative	cselédségbe	cselédségekbe
sublative	cselédségre	cselédségekre
allative	cselédséghez	cselédségekhez
elative	cselédségből	cselédségekből
delative	cselédségről	cselédségekről
ablative	cselédségtől	cselédségektől
non-attributive possessive - singular	cselédségé	cselédségeké
non-attributive possessive - plural	cselédségéi	cselédségekéi

Possessive forms of cselédség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	cselédségem	cselédségeim
2nd person sing.	cselédséged	cselédségeid
3rd person sing.	cselédsége	cselédségei
1st person plural	cselédségünk	cselédségeink
2nd person plural	cselédségetek	cselédségeitek
3rd person plural	cselédségük	cselédségeik

Further reading

• cselédség in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• cselédség in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).