cserebogár

Hungarian

Etymology

From the archaic cserebüly (“cockchafer”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡ʃɛrɛboɡaːr]
• Hyphenation: cse‧re‧bo‧gár

Noun

cserebogár (plural cserebogarak)

1. cockchafer

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	cserebogár	cserebogarak
accusative	cserebogarat	cserebogarakat
dative	cserebogárnak	cserebogaraknak
instrumental	cserebogárral	cserebogarakkal
causal-final	cserebogárért	cserebogarakért
translative	cserebogárrá	cserebogarakká
terminative	cserebogárig	cserebogarakig
essive-formal	cserebogárként	cserebogarakként
essive-modal	—	—
inessive	cserebogárban	cserebogarakban
superessive	cserebogáron	cserebogarakon
adessive	cserebogárnál	cserebogaraknál
illative	cserebogárba	cserebogarakba
sublative	cserebogárra	cserebogarakra
allative	cserebogárhoz	cserebogarakhoz
elative	cserebogárból	cserebogarakból
delative	cserebogárról	cserebogarakról
ablative	cserebogártól	cserebogaraktól
non-attributive possessive - singular	cserebogáré	cserebogaraké
non-attributive possessive - plural	cserebogáréi	cserebogarakéi

Possessive forms of cserebogár
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	cserebogaram	cserebogaraim
2nd person sing.	cserebogarad	cserebogaraid
3rd person sing.	cserebogara	cserebogarai
1st person plural	cserebogarunk	cserebogaraink
2nd person plural	cserebogaratok	cserebogaraitok
3rd person plural	cserebogaruk	cserebogaraik

Further reading

• cserebogár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• cserebogár in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)