Open main menu

Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

Back-formation from dölyfös, created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈdøjf]
  • Hyphenation: dölyf

NounEdit

dölyf (plural dölyfök)

  1. (literary) arrogance, haughtiness
    Synonyms: gőg, önteltség, kevélység

DeclensionEdit

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative dölyf dölyfök
accusative dölyföt dölyföket
dative dölyfnek dölyföknek
instrumental dölyffel dölyfökkel
causal-final dölyfért dölyfökért
translative dölyffé dölyfökké
terminative dölyfig dölyfökig
essive-formal dölyfként dölyfökként
essive-modal
inessive dölyfben dölyfökben
superessive dölyfön dölyfökön
adessive dölyfnél dölyföknél
illative dölyfbe dölyfökbe
sublative dölyfre dölyfökre
allative dölyfhöz dölyfökhöz
elative dölyfből dölyfökből
delative dölyfről dölyfökről
ablative dölyftől dölyföktől
Possessive forms of dölyf
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. dölyföm dölyfeim
2nd person sing. dölyföd dölyfeid
3rd person sing. dölyfe dölyfei
1st person plural dölyfünk dölyfeink
2nd person plural dölyfötök dölyfeitek
3rd person plural dölyfük dölyfeik

See alsoEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further readingEdit

  • dölyf in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
  • dölyf in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031