HungarianEdit

EtymologyEdit

From Latin dialectus.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈdiʲɒlɛktuʃ]
  • Hyphenation: di‧a‧lek‧tus

NounEdit

dialektus (plural dialektusok)

  1. dialect (a language variety that is characteristic of a particular area, community or group)
    Synonyms: nyelvjárás, tájnyelv, tájszólás
    • 1939, Zsigmond Móricz, Életem regénye[1]:
      Az iskolában a mi nyelvünket tanulták meg a más dialektust beszélők.
      (please add an English translation of this quote)

DeclensionEdit

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative dialektus dialektusok
accusative dialektust dialektusokat
dative dialektusnak dialektusoknak
instrumental dialektussal dialektusokkal
causal-final dialektusért dialektusokért
translative dialektussá dialektusokká
terminative dialektusig dialektusokig
essive-formal dialektusként dialektusokként
essive-modal
inessive dialektusban dialektusokban
superessive dialektuson dialektusokon
adessive dialektusnál dialektusoknál
illative dialektusba dialektusokba
sublative dialektusra dialektusokra
allative dialektushoz dialektusokhoz
elative dialektusból dialektusokból
delative dialektusról dialektusokról
ablative dialektustól dialektusoktól
non-attributive
possessive - singular
dialektusé dialektusoké
non-attributive
possessive - plural
dialektuséi dialektusokéi
Possessive forms of dialektus
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. dialektusom dialektusaim
2nd person sing. dialektusod dialektusaid
3rd person sing. dialektusa dialektusai
1st person plural dialektusunk dialektusaink
2nd person plural dialektusotok dialektusaitok
3rd person plural dialektusuk dialektusaik

Derived termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

LatvianEdit

NounEdit

dialektus m

  1. accusative plural form of dialekts