dokumentum

Hungarian

Etymology

From Latin documentum (“example, proof, lesson”), from docere (“to teach”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈdokumɛntum]
• Hyphenation: do‧ku‧men‧tum
• Rhymes: -um

Noun

dokumentum (plural dokumentumok)

1. document

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	dokumentum	dokumentumok
accusative	dokumentumot	dokumentumokat
dative	dokumentumnak	dokumentumoknak
instrumental	dokumentummal	dokumentumokkal
causal-final	dokumentumért	dokumentumokért
translative	dokumentummá	dokumentumokká
terminative	dokumentumig	dokumentumokig
essive-formal	dokumentumként	dokumentumokként
essive-modal	—	—
inessive	dokumentumban	dokumentumokban
superessive	dokumentumon	dokumentumokon
adessive	dokumentumnál	dokumentumoknál
illative	dokumentumba	dokumentumokba
sublative	dokumentumra	dokumentumokra
allative	dokumentumhoz	dokumentumokhoz
elative	dokumentumból	dokumentumokból
delative	dokumentumról	dokumentumokról
ablative	dokumentumtól	dokumentumoktól
non-attributive possessive - singular	dokumentumé	dokumentumoké
non-attributive possessive - plural	dokumentuméi	dokumentumokéi

Possessive forms of dokumentum
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	dokumentumom	dokumentumaim
2nd person sing.	dokumentumod	dokumentumaid
3rd person sing.	dokumentuma	dokumentumai
1st person plural	dokumentumunk	dokumentumaink
2nd person plural	dokumentumotok	dokumentumaitok
3rd person plural	dokumentumuk	dokumentumaik

Derived terms

Compound words

• dokumentumfilm

 

Further reading

• dokumentum in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• dokumentum in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).