Hungarian edit

Etymology edit

elégedik +‎ -etlen

Pronunciation edit

  • IPA(key): [ˈɛleːɡɛdɛtlɛn]
  • Hyphenation: elé‧ge‧det‧len

Adjective edit

elégedetlen (comparative elégedetlenebb, superlative legelégedetlenebb)

  1. unsatisfied, discontented, disgruntled, dissatisfied, displeased (with/at something -val/-vel)
    Antonym: elégedett
    egy elégedetlen vásárlóa dissatisfied customer
    elégedetlen az életévelto be unhappy with one's life

Declension edit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative elégedetlen elégedetlenek
accusative elégedetlent elégedetleneket
dative elégedetlennek elégedetleneknek
instrumental elégedetlennel elégedetlenekkel
causal-final elégedetlenért elégedetlenekért
translative elégedetlenné elégedetlenekké
terminative elégedetlenig elégedetlenekig
essive-formal elégedetlenként elégedetlenekként
essive-modal elégedetlenül
inessive elégedetlenben elégedetlenekben
superessive elégedetlenen elégedetleneken
adessive elégedetlennél elégedetleneknél
illative elégedetlenbe elégedetlenekbe
sublative elégedetlenre elégedetlenekre
allative elégedetlenhez elégedetlenekhez
elative elégedetlenből elégedetlenekből
delative elégedetlenről elégedetlenekről
ablative elégedetlentől elégedetlenektől
non-attributive
possessive - singular
elégedetlené elégedetleneké
non-attributive
possessive - plural
elégedetlenéi elégedetlenekéi

Derived terms edit

Further reading edit

  • elégedetlen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • elégedetlen in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)