See also: elefant and Elefant

Hungarian

edit
 
elefánt

Etymology

edit

From Latin elephantus, from Ancient Greek ἐλέφᾱς (eléphās, elephant, ivory).

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈɛlɛfaːnt]
  • Audio:(file)
  • Hyphenation: ele‧fánt
  • Rhymes: -aːnt

Noun

edit

elefánt (plural elefántok)

  1. elephant

Declension

edit
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative elefánt elefántok
accusative elefántot elefántokat
dative elefántnak elefántoknak
instrumental elefánttal elefántokkal
causal-final elefántért elefántokért
translative elefánttá elefántokká
terminative elefántig elefántokig
essive-formal elefántként elefántokként
essive-modal
inessive elefántban elefántokban
superessive elefánton elefántokon
adessive elefántnál elefántoknál
illative elefántba elefántokba
sublative elefántra elefántokra
allative elefánthoz elefántokhoz
elative elefántból elefántokból
delative elefántról elefántokról
ablative elefánttól elefántoktól
non-attributive
possessive - singular
elefánté elefántoké
non-attributive
possessive - plural
elefántéi elefántokéi
Possessive forms of elefánt
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. elefántom elefántjaim
2nd person sing. elefántod elefántjaid
3rd person sing. elefántja elefántjai
1st person plural elefántunk elefántjaink
2nd person plural elefántotok elefántjaitok
3rd person plural elefántjuk elefántjaik

Derived terms

edit
Compound words
Expressions

Further reading

edit
  • elefánt in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • elefánt in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).