ellenállóképes

HungarianEdit

EtymologyEdit

ellenálló (resisting) +‎ képes (capable). Calque of German widerstandsfähig.

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈɛlːɛnaːlːoːkeːpɛʃ]
  • (file)
  • Hyphenation: el‧len‧ál‧ló‧ké‧pes
  • Rhymes: -ɛʃ

AdjectiveEdit

ellenállóképes (comparative ellenállóképesebb, superlative legellenállóképesebb)

  1. resilient, resistant (able to offer resistance or to withstand adverse events or impacts)

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative ellenállóképes ellenállóképesek
accusative ellenállóképeset ellenállóképeseket
dative ellenállóképesnek ellenállóképeseknek
instrumental ellenállóképessel ellenállóképesekkel
causal-final ellenállóképesért ellenállóképesekért
translative ellenállóképessé ellenállóképesekké
terminative ellenállóképesig ellenállóképesekig
essive-formal ellenállóképesként ellenállóképesekként
essive-modal
inessive ellenállóképesben ellenállóképesekben
superessive ellenállóképesen ellenállóképeseken
adessive ellenállóképesnél ellenállóképeseknél
illative ellenállóképesbe ellenállóképesekbe
sublative ellenállóképesre ellenállóképesekre
allative ellenállóképeshez ellenállóképesekhez
elative ellenállóképesből ellenállóképesekből
delative ellenállóképesről ellenállóképesekről
ablative ellenállóképestől ellenállóképesektől
non-attributive
possessive - singular
ellenállóképesé ellenállóképeseké
non-attributive
possessive - plural
ellenállóképeséi ellenállóképesekéi

Further readingEdit

  • ellenállóképes in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
  • ellenállóképes , redirecting to ellenálló in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2022)