erélytelen
Hungarian edit
Etymology edit
Pronunciation edit
Adjective edit
erélytelen (comparative erélytelenebb, superlative legerélytelenebb)
- (of a person) tepid, uninterested, languid (exhibiting little passion or eagerness)
Declension edit
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | erélytelen | erélytelenek |
| accusative | erélytelent | erélyteleneket |
| dative | erélytelennek | erélyteleneknek |
| instrumental | erélytelennel | erélytelenekkel |
| causal-final | erélytelenért | erélytelenekért |
| translative | erélytelenné | erélytelenekké |
| terminative | erélytelenig | erélytelenekig |
| essive-formal | erélytelenként | erélytelenekként |
| essive-modal | erélytelenül | — |
| inessive | erélytelenben | erélytelenekben |
| superessive | erélytelenen | erélyteleneken |
| adessive | erélytelennél | erélyteleneknél |
| illative | erélytelenbe | erélytelenekbe |
| sublative | erélytelenre | erélytelenekre |
| allative | erélytelenhez | erélytelenekhez |
| elative | erélytelenből | erélytelenekből |
| delative | erélytelenről | erélytelenekről |
| ablative | erélytelentől | erélytelenektől |
| non-attributive possessive - singular |
erélytelené | erélyteleneké |
| non-attributive possessive - plural |
erélytelenéi | erélytelenekéi |
See also edit
Further reading edit
- erélytelen in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)