esdekel

HungarianEdit

EtymologyEdit

From the obsolete verb esdek (to plead) +‎ -el (frequentative suffix).[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ ˈɛʒdɛkɛl]
  • Hyphenation: es‧de‧kel
  • Rhymes: -ɛl

VerbEdit

esdekel

  1. (intransitive) to beseech, plead, beg

ConjugationEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN