esztelen
Hungarian edit
Etymology edit
ész (“intellect”) + -telen (“-less, without”, adjective-forming suffix)[1]
Pronunciation edit
Adjective edit
esztelen (comparative esztelenebb, superlative legesztelenebb)
- foolish, crazy, unwise, preposterous (contrary to common sense)
- Synonyms: ostoba, értelmetlen, balga, oktalan, dőre, meggondolatlan, hebehurgya
Declension edit
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | esztelen | esztelenek |
| accusative | esztelent | eszteleneket |
| dative | esztelennek | eszteleneknek |
| instrumental | esztelennel | esztelenekkel |
| causal-final | esztelenért | esztelenekért |
| translative | esztelenné | esztelenekké |
| terminative | esztelenig | esztelenekig |
| essive-formal | esztelenként | esztelenekként |
| essive-modal | esztelenül | — |
| inessive | esztelenben | esztelenekben |
| superessive | esztelenen | eszteleneken |
| adessive | esztelennél | eszteleneknél |
| illative | esztelenbe | esztelenekbe |
| sublative | esztelenre | esztelenekre |
| allative | esztelenhez | esztelenekhez |
| elative | esztelenből | esztelenekből |
| delative | esztelenről | esztelenekről |
| ablative | esztelentől | esztelenektől |
| non-attributive possessive - singular |
esztelené | eszteleneké |
| non-attributive possessive - plural |
esztelenéi | esztelenekéi |
Derived terms edit
References edit
- ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN
Further reading edit
- esztelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
- esztelen in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)