esztelen

Hungarian

Etymology

ész (“intellect”) +‎ -telen (“-less, without”, adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɛstɛlɛn]
• Hyphenation: esz‧te‧len
• Rhymes: -ɛn

Adjective

esztelen (comparative esztelenebb, superlative legesztelenebb)

1. foolish, crazy, unwise, preposterous (contrary to common sense)

   Synonyms: ostoba, értelmetlen, balga, oktalan, dőre, meggondolatlan, hebehurgya

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	esztelen	esztelenek
accusative	esztelent	eszteleneket
dative	esztelennek	eszteleneknek
instrumental	esztelennel	esztelenekkel
causal-final	esztelenért	esztelenekért
translative	esztelenné	esztelenekké
terminative	esztelenig	esztelenekig
essive-formal	esztelenként	esztelenekként
essive-modal	esztelenül	—
inessive	esztelenben	esztelenekben
superessive	esztelenen	eszteleneken
adessive	esztelennél	eszteleneknél
illative	esztelenbe	esztelenekbe
sublative	esztelenre	esztelenekre
allative	esztelenhez	esztelenekhez
elative	esztelenből	esztelenekből
delative	esztelenről	esztelenekről
ablative	esztelentől	esztelenektől
non-attributive possessive - singular	esztelené	eszteleneké
non-attributive possessive - plural	esztelenéi	esztelenekéi

Derived terms

• esztelenség

 

Further reading

• esztelen in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• esztelen in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).