ezán

See also: ezan

Hungarian edit

From Ottoman Turkish اذان (ezân), from Arabic أَذَان (ʔaḏān, “call to prayer”).

ezán (plural ezánok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	ezán	ezánok
accusative	ezánt	ezánokat
dative	ezánnak	ezánoknak
instrumental	ezánnal	ezánokkal
causal-final	ezánért	ezánokért
translative	ezánná	ezánokká
terminative	ezánig	ezánokig
essive-formal	ezánként	ezánokként
essive-modal	—	—
inessive	ezánban	ezánokban
superessive	ezánon	ezánokon
adessive	ezánnál	ezánoknál
illative	ezánba	ezánokba
sublative	ezánra	ezánokra
allative	ezánhoz	ezánokhoz
elative	ezánból	ezánokból
delative	ezánról	ezánokról
ablative	ezántól	ezánoktól
non-attributive possessive - singular	ezáné	ezánoké
non-attributive possessive - plural	ezánéi	ezánokéi