főnévképző

Hungarian

From főnév (“noun”) +‎ képző (“suffix”).

főnévképző (plural főnévképzők)

(grammar, linguistic morphology) noun-forming suffix (a morpheme added at the end of a word to create a noun)

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	főnévképző	főnévképzők
accusative	főnévképzőt	főnévképzőket
dative	főnévképzőnek	főnévképzőknek
instrumental	főnévképzővel	főnévképzőkkel
causal-final	főnévképzőért	főnévképzőkért
translative	főnévképzővé	főnévképzőkké
terminative	főnévképzőig	főnévképzőkig
essive-formal	főnévképzőként	főnévképzőkként
essive-modal	—	—
inessive	főnévképzőben	főnévképzőkben
superessive	főnévképzőn	főnévképzőkön
adessive	főnévképzőnél	főnévképzőknél
illative	főnévképzőbe	főnévképzőkbe
sublative	főnévképzőre	főnévképzőkre
allative	főnévképzőhöz	főnévképzőkhöz
elative	főnévképzőből	főnévképzőkből
delative	főnévképzőről	főnévképzőkről
ablative	főnévképzőtől	főnévképzőktől
non-attributive possessive - singular	főnévképzőé	főnévképzőké
non-attributive possessive - plural	főnévképzőéi	főnévképzőkéi

Possessive forms of főnévképző
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	főnévképzőm	főnévképzőim
2nd person sing.	főnévképződ	főnévképzőid
3rd person sing.	főnévképzője	főnévképzői
1st person plural	főnévképzőnk	főnévképzőink
2nd person plural	főnévképzőtök	főnévképzőitek
3rd person plural	főnévképzőjük	főnévképzőik