főnév

Hungarian

Etymology

From fő (“main”) +‎ név (“name”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈføːneːv]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: fő‧név
• Rhymes: -eːv

Noun

főnév (plural főnevek)

1. (grammar) substantive, noun (strict sense)

   Hyponyms: tulajdonnév, köznév

   Coordinate terms: melléknév, számnév

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	főnév	főnevek
accusative	főnevet	főneveket
dative	főnévnek	főneveknek
instrumental	főnévvel	főnevekkel
causal-final	főnévért	főnevekért
translative	főnévvé	főnevekké
terminative	főnévig	főnevekig
essive-formal	főnévként	főnevekként
essive-modal	—	—
inessive	főnévben	főnevekben
superessive	főnéven	főneveken
adessive	főnévnél	főneveknél
illative	főnévbe	főnevekbe
sublative	főnévre	főnevekre
allative	főnévhez	főnevekhez
elative	főnévből	főnevekből
delative	főnévről	főnevekről
ablative	főnévtől	főnevektől
non-attributive possessive - singular	főnévé	főneveké
non-attributive possessive - plural	főnévéi	főnevekéi

Possessive forms of főnév
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	főnevem	főneveim
2nd person sing.	főneved	főneveid
3rd person sing.	főneve	főnevei
1st person plural	főnevünk	főneveink
2nd person plural	főnevetek	főneveitek
3rd person plural	főnevük	főneveik

Derived terms

• fn. (abbreviation)
• főneves
• főnévi

 

Compound words

• főnévképző
• főnévragozás

 

Expressions

• deverbális főnév

 

See also

• (parts of speech) szófaj; főnév, határozószó, indulatszó, ige, igekötő, igenév, indulatszó, kötőszó, melléknév, módosítószó, mondatszó, névelő, névmás, névutó, partikula, segédige, számnév, tagadószó, viszonyszó ^{(Category: hu:Parts of speech)}

Further reading

• főnév in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN