felsőfok

Hungarian

Etymology

felső +‎ fok

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfɛlʃøːfok]
• Hyphenation: fel‧ső‧fok

Noun

felsőfok (plural felsőfokok)

1. (grammar) superlative, superlative degree (form of adjective expressing "most")

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	felsőfok	felsőfokok
accusative	felsőfokot	felsőfokokat
dative	felsőfoknak	felsőfokoknak
instrumental	felsőfokkal	felsőfokokkal
causal-final	felsőfokért	felsőfokokért
translative	felsőfokká	felsőfokokká
terminative	felsőfokig	felsőfokokig
essive-formal	felsőfokként	felsőfokokként
essive-modal	—	—
inessive	felsőfokban	felsőfokokban
superessive	felsőfokon	felsőfokokon
adessive	felsőfoknál	felsőfokoknál
illative	felsőfokba	felsőfokokba
sublative	felsőfokra	felsőfokokra
allative	felsőfokhoz	felsőfokokhoz
elative	felsőfokból	felsőfokokból
delative	felsőfokról	felsőfokokról
ablative	felsőfoktól	felsőfokoktól
non-attributive possessive - singular	felsőfoké	felsőfokoké
non-attributive possessive - plural	felsőfokéi	felsőfokokéi

Possessive forms of felsőfok
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	felsőfokom	felsőfokaim
2nd person sing.	felsőfokod	felsőfokaid
3rd person sing.	felsőfoka	felsőfokai
1st person plural	felsőfokunk	felsőfokaink
2nd person plural	felsőfokotok	felsőfokaitok
3rd person plural	felsőfokuk	felsőfokaik

Derived terms

• felsőfokú