fióka

See also: fioka

Hungarian

Etymology

fi +‎ -óka

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfijoːkɒ]
• Hyphenation: fi‧ó‧ka
• Rhymes: -kɒ

Noun

fióka (plural fiókák)

1. nestling, young (of a bird)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	fióka	fiókák
accusative	fiókát	fiókákat
dative	fiókának	fiókáknak
instrumental	fiókával	fiókákkal
causal-final	fiókáért	fiókákért
translative	fiókává	fiókákká
terminative	fiókáig	fiókákig
essive-formal	fiókaként	fiókákként
essive-modal	—	—
inessive	fiókában	fiókákban
superessive	fiókán	fiókákon
adessive	fiókánál	fiókáknál
illative	fiókába	fiókákba
sublative	fiókára	fiókákra
allative	fiókához	fiókákhoz
elative	fiókából	fiókákból
delative	fiókáról	fiókákról
ablative	fiókától	fiókáktól
non-attributive possessive - singular	fiókáé	fiókáké
non-attributive possessive - plural	fiókáéi	fiókákéi

Possessive forms of fióka
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	fiókám	fiókáim
2nd person sing.	fiókád	fiókáid
3rd person sing.	fiókája	fiókái
1st person plural	fiókánk	fiókáink
2nd person plural	fiókátok	fiókáitok
3rd person plural	fiókájuk	fiókáik

Derived terms

Compound words

• varjúfióka

 

Further reading

• fióka in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN