foncsor
Hungarian
editEtymology
editBack-formation from foncsorol (“to amalgamate (a metal)”), of unknown origin. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries. First attested in 1836.[1]
Pronunciation
editNoun
editfoncsor (plural foncsorok)
- (metallurgy, archaic) amalgam (alloy containing mercury)
- Synonyms: amalgám, (archaic) foncsorlat
- (archaic) a mirror coating made of a tin–mercury amalgam
- 2022, Péter Gárdos, chapter 6, in Semmelweis Ignác rövid boldogsága, Budapest: Open Books, →ISBN, pages 99–100:
- Ignác, mikor egyszer csak óvatlanul megpillantotta magát a tükörben, visszahőkölt. Fáradt, korán öregedésnek indult agglegényt látott meg a foncsorban, holott csupán két hónapja töltötte be a huszonhetet.
- (please add an English translation of this quotation)
Declension
editInflection (stem in -o-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | foncsor | foncsorok |
accusative | foncsort | foncsorokat |
dative | foncsornak | foncsoroknak |
instrumental | foncsorral | foncsorokkal |
causal-final | foncsorért | foncsorokért |
translative | foncsorrá | foncsorokká |
terminative | foncsorig | foncsorokig |
essive-formal | foncsorként | foncsorokként |
essive-modal | — | — |
inessive | foncsorban | foncsorokban |
superessive | foncsoron | foncsorokon |
adessive | foncsornál | foncsoroknál |
illative | foncsorba | foncsorokba |
sublative | foncsorra | foncsorokra |
allative | foncsorhoz | foncsorokhoz |
elative | foncsorból | foncsorokból |
delative | foncsorról | foncsorokról |
ablative | foncsortól | foncsoroktól |
non-attributive possessive - singular |
foncsoré | foncsoroké |
non-attributive possessive - plural |
foncsoréi | foncsorokéi |
Possessive forms of foncsor | ||
---|---|---|
possessor | single possession | multiple possessions |
1st person sing. | foncsorom | foncsoraim |
2nd person sing. | foncsorod | foncsoraid |
3rd person sing. | foncsora | foncsorai |
1st person plural | foncsorunk | foncsoraink |
2nd person plural | foncsorotok | foncsoraitok |
3rd person plural | foncsoruk | foncsoraik |
Derived terms
editRelated terms
editReferences
edit- ^ foncsor in Károly Gerstner, editor, Új magyar etimológiai szótár [New Etymological Dictionary of Hungarian] (ÚESz.), Online edition (beta version), Budapest: MTA Research Institute for Linguistics / Hungarian Research Centre for Linguistics, 2011–2024.
Further reading
edit- foncsor in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN