fullaszt

HungarianEdit

EtymologyEdit

From fúl +‎ -aszt.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈfulːɒst]
  • Hyphenation: ful‧laszt
  • Rhymes: -ɒst

VerbEdit

fullaszt

  1. (transitive) to choke, suffocate, stifle (to cause someone to suffer from reduced oxygen)
    Fullasztotta a levegőben lévő por.The dust in the air choked him.

ConjugationEdit

Derived termsEdit

(With verbal prefixes):

Related termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN

Further readingEdit

  • fullaszt in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.