grafikus
Hungarian edit
Etymology edit
Borrowed from German graphisch and Graphiker, from scientific Latin graphicus, from Ancient Greek γραφικός (graphikós, “belonging to painting or drawing, picturesque, of or for writing; of style, lively”), from γραφή (graphḗ, “drawing, painting, writing, a writing, description, etc.”), from γράφω (gráphō, “scratch, carve”).[1] With Latinate -ikus ending.
Pronunciation edit
Adjective edit
grafikus (comparative grafikusabb, superlative leggrafikusabb)
Declension edit
| Inflection of grafikus | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | grafikus | grafikusak |
| accusative | grafikusat grafikust |
grafikusakat |
| dative | grafikusnak | grafikusaknak |
| instrumental | grafikussal | grafikusakkal |
| causal-final | grafikusért | grafikusakért |
| translative | grafikussá | grafikusakká |
| terminative | grafikusig | grafikusakig |
| essive-formal | grafikusként | grafikusakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | grafikusban | grafikusakban |
| superessive | grafikuson | grafikusakon |
| adessive | grafikusnál | grafikusaknál |
| illative | grafikusba | grafikusakba |
| sublative | grafikusra | grafikusakra |
| allative | grafikushoz | grafikusakhoz |
| elative | grafikusból | grafikusakból |
| delative | grafikusról | grafikusakról |
| ablative | grafikustól | grafikusaktól |
| non-attributive possessive - singular |
grafikusé | grafikusaké |
| non-attributive possessive - plural |
grafikuséi | grafikusakéi |
Derived terms edit
Expressions
Noun edit
grafikus (plural grafikusok)
- graphic artist (person skilled in printmaking, drawing and other graphic techniques)
- graphic designer (person who designs visual material such as logos, magazines, packaging, etc. as a profession)
Declension edit
| Inflection (stem in -o-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | grafikus | grafikusok |
| accusative | grafikust | grafikusokat |
| dative | grafikusnak | grafikusoknak |
| instrumental | grafikussal | grafikusokkal |
| causal-final | grafikusért | grafikusokért |
| translative | grafikussá | grafikusokká |
| terminative | grafikusig | grafikusokig |
| essive-formal | grafikusként | grafikusokként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | grafikusban | grafikusokban |
| superessive | grafikuson | grafikusokon |
| adessive | grafikusnál | grafikusoknál |
| illative | grafikusba | grafikusokba |
| sublative | grafikusra | grafikusokra |
| allative | grafikushoz | grafikusokhoz |
| elative | grafikusból | grafikusokból |
| delative | grafikusról | grafikusokról |
| ablative | grafikustól | grafikusoktól |
| non-attributive possessive - singular |
grafikusé | grafikusoké |
| non-attributive possessive - plural |
grafikuséi | grafikusokéi |
| Possessive forms of grafikus | ||
|---|---|---|
| possessor | single possession | multiple possessions |
| 1st person sing. | grafikusom | grafikusaim |
| 2nd person sing. | grafikusod | grafikusaid |
| 3rd person sing. | grafikusa | grafikusai |
| 1st person plural | grafikusunk | grafikusaink |
| 2nd person plural | grafikusotok | grafikusaitok |
| 3rd person plural | grafikusuk | grafikusaik |
Derived terms edit
Compound words
See also edit
References edit
- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
Further reading edit
- grafikus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN