gyanúsított

Hungarian

Etymology

gyanúsít +‎ -ott

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɟɒnuːʃiːtotː]
• Hyphenation: gya‧nú‧sí‧tott
• Rhymes: -otː

Verb

gyanúsított

1. third-person singular indicative past indefinite of gyanúsít

Participle

gyanúsított

1. past participle of gyanúsít

Noun

gyanúsított (plural gyanúsítottak)

1. suspect (a person who is suspected of something, in particular of committing a crime)

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	gyanúsított	gyanúsítottak
accusative	gyanúsítottat	gyanúsítottakat
dative	gyanúsítottnak	gyanúsítottaknak
instrumental	gyanúsítottal	gyanúsítottakkal
causal-final	gyanúsítottért	gyanúsítottakért
translative	gyanúsítottá	gyanúsítottakká
terminative	gyanúsítottig	gyanúsítottakig
essive-formal	gyanúsítottként	gyanúsítottakként
essive-modal	—	—
inessive	gyanúsítottban	gyanúsítottakban
superessive	gyanúsítotton	gyanúsítottakon
adessive	gyanúsítottnál	gyanúsítottaknál
illative	gyanúsítottba	gyanúsítottakba
sublative	gyanúsítottra	gyanúsítottakra
allative	gyanúsítotthoz	gyanúsítottakhoz
elative	gyanúsítottból	gyanúsítottakból
delative	gyanúsítottról	gyanúsítottakról
ablative	gyanúsítottól	gyanúsítottaktól
non-attributive possessive - singular	gyanúsítotté	gyanúsítottaké
non-attributive possessive - plural	gyanúsítottéi	gyanúsítottakéi

Possessive forms of gyanúsított
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	gyanúsítottam	gyanúsítottjaim
2nd person sing.	gyanúsítottad	gyanúsítottjaid
3rd person sing.	gyanúsítottja	gyanúsítottjai
1st person plural	gyanúsítottunk	gyanúsítottjaink
2nd person plural	gyanúsítottatok	gyanúsítottjaitok
3rd person plural	gyanúsítottjuk	gyanúsítottjaik

Further reading

• gyanúsított in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN