gyermekorvos

Hungarian

gyermek (“child”) +‎ orvos (“doctor”)

gyermekorvos (plural gyermekorvosok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	gyermekorvos	gyermekorvosok
accusative	gyermekorvost	gyermekorvosokat
dative	gyermekorvosnak	gyermekorvosoknak
instrumental	gyermekorvossal	gyermekorvosokkal
causal-final	gyermekorvosért	gyermekorvosokért
translative	gyermekorvossá	gyermekorvosokká
terminative	gyermekorvosig	gyermekorvosokig
essive-formal	gyermekorvosként	gyermekorvosokként
essive-modal	—	—
inessive	gyermekorvosban	gyermekorvosokban
superessive	gyermekorvoson	gyermekorvosokon
adessive	gyermekorvosnál	gyermekorvosoknál
illative	gyermekorvosba	gyermekorvosokba
sublative	gyermekorvosra	gyermekorvosokra
allative	gyermekorvoshoz	gyermekorvosokhoz
elative	gyermekorvosból	gyermekorvosokból
delative	gyermekorvosról	gyermekorvosokról
ablative	gyermekorvostól	gyermekorvosoktól
non-attributive possessive - singular	gyermekorvosé	gyermekorvosoké
non-attributive possessive - plural	gyermekorvoséi	gyermekorvosokéi

Possessive forms of gyermekorvos
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	gyermekorvosom	gyermekorvosaim
2nd person sing.	gyermekorvosod	gyermekorvosaid
3rd person sing.	gyermekorvosa	gyermekorvosai
1st person plural	gyermekorvosunk	gyermekorvosaink
2nd person plural	gyermekorvosotok	gyermekorvosaitok
3rd person plural	gyermekorvosuk	gyermekorvosaik