hívei

Hungarian

Etymology

hív (“believer, follower, adherent”) +‎ -ei (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhiːvɛji]
• Hyphenation: hí‧vei

Noun

hívei

1. third-person singular multiple-possession possessive of hív

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	—	hívei
accusative	—	híveit
dative	—	híveinek
instrumental	—	híveivel
causal-final	—	híveiért
translative	—	híveivé
terminative	—	híveiig
essive-formal	—	híveiként
essive-modal	—	híveiül
inessive	—	híveiben
superessive	—	hívein
adessive	—	híveinél
illative	—	híveibe
sublative	—	híveire
allative	—	híveihez
elative	—	híveiből
delative	—	híveiről
ablative	—	híveitől
non-attributive possessive - singular	—	híveié
non-attributive possessive - plural	—	híveiéi