határozat

HungarianEdit

EtymologyEdit

határ +‎ -o- + -zat[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈhɒtaːrozɒt]
  • Hyphenation: ha‧tá‧ro‧zat
  • Rhymes: -ɒt

NounEdit

határozat (plural határozatok)

  1. decision, resolution

DeclensionEdit

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative határozat határozatok
accusative határozatot határozatokat
dative határozatnak határozatoknak
instrumental határozattal határozatokkal
causal-final határozatért határozatokért
translative határozattá határozatokká
terminative határozatig határozatokig
essive-formal határozatként határozatokként
essive-modal
inessive határozatban határozatokban
superessive határozaton határozatokon
adessive határozatnál határozatoknál
illative határozatba határozatokba
sublative határozatra határozatokra
allative határozathoz határozatokhoz
elative határozatból határozatokból
delative határozatról határozatokról
ablative határozattól határozatoktól
non-attributive
possessive - singular
határozaté határozatoké
non-attributive
possessive - plural
határozatéi határozatokéi
Possessive forms of határozat
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. határozatom határozataim
2nd person sing. határozatod határozataid
3rd person sing. határozata határozatai
1st person plural határozatunk határozataink
2nd person plural határozatotok határozataitok
3rd person plural határozatuk határozataik

Derived termsEdit

(Compound words):

(Expressions):

Related termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (’Explanatory Dictionary Plus’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further readingEdit