helynök

Hungarian

From hely (“place”) +‎ -nök (occupational suffix).

helynök (plural helynökök)

(Roman Catholicism) vicar (a cleric acting as local representative of a higher ranking member of the clergy)
Synonym: vikárius

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	helynök	helynökök
accusative	helynököt	helynököket
dative	helynöknek	helynököknek
instrumental	helynökkel	helynökökkel
causal-final	helynökért	helynökökért
translative	helynökké	helynökökké
terminative	helynökig	helynökökig
essive-formal	helynökként	helynökökként
essive-modal	—	—
inessive	helynökben	helynökökben
superessive	helynökön	helynökökön
adessive	helynöknél	helynököknél
illative	helynökbe	helynökökbe
sublative	helynökre	helynökökre
allative	helynökhöz	helynökökhöz
elative	helynökből	helynökökből
delative	helynökről	helynökökről
ablative	helynöktől	helynököktől
non-attributive possessive - singular	helynöké	helynököké
non-attributive possessive - plural	helynökéi	helynökökéi