heterogén

See also: heterogen

Hungarian

From German heterogen, from Ancient Greek ἑτερογενής (heterogenḗs, “of different kinds”), from ἕτερος (héteros, “other, another, different”) + γένος (génos, “kind”).^[1]

heterogén (comparative heterogénebb, superlative legheterogénebb)

heterogeneous (diverse in kind or nature; composed of diverse parts)
Synonyms: különnemű, összetett, változatos, vegyes

Antonym: homogén

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	heterogén	heterogének
accusative	heterogént	heterogéneket
dative	heterogénnek	heterogéneknek
instrumental	heterogénnel	heterogénekkel
causal-final	heterogénért	heterogénekért
translative	heterogénné	heterogénekké
terminative	heterogénig	heterogénekig
essive-formal	heterogénként	heterogénekként
essive-modal	—	—
inessive	heterogénben	heterogénekben
superessive	heterogénen	heterogéneken
adessive	heterogénnél	heterogéneknél
illative	heterogénbe	heterogénekbe
sublative	heterogénre	heterogénekre
allative	heterogénhez	heterogénekhez
elative	heterogénből	heterogénekből
delative	heterogénről	heterogénekről
ablative	heterogéntől	heterogénektől
non-attributive possessive - singular	heterogéné	heterogéneké
non-attributive possessive - plural	heterogénéi	heterogénekéi

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN