hibázik

Hungarian

Etymology

From hiba (“mistake, error, fault”) +‎ -zik (verb-forming suffix). Not to be confused with hibádzik.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhibaːzik]
• Hyphenation: hi‧bá‧zik
• Rhymes: -aːzik

Verb

hibázik

1. (intransitive) to make a mistake, err

   Synonym: téved

2. (intransitive) to be missing

   Synonym: hiányzik

Conjugation

Conjugation of hibázik

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	hibázok	hibázol	hibázik	hibázunk	hibáztok	hibáznak
			def.	intransitive verb, definite forms are not used
			2nd obj
		past	indef.	hibáztam	hibáztál	hibázott	hibáztunk	hibáztatok	hibáztak
			def.	―
			2nd obj
		future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. hibázni fog.
archaic preterite		indef.	hibázék	hibázál	hibáza	hibázánk	hibázátok	hibázának
		def.	―
		2nd obj
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. hibázik vala, hibázott vala/volt.
archaic future	indef.	hibázandok	hibázandasz	hibázand	hibázandunk	hibázandotok	hibázandanak
	def.	―
	2nd obj
condi­tional	pre­sent	indef.	hibáznék	hibáznál	hibázna	hibáznánk	hibáznátok	hibáznának
		def.	―
		2nd obj
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. hibázott volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	hibázzak	hibázz or hibázzál	hibázzon	hibázzunk	hibázzatok	hibázzanak
			def.	―
			2nd obj
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. hibázott légyen
infinitive	hibázni		hibáznom	hibáznod	hibáznia	hibáznunk	hibáznotok	hibázniuk
other forms	verbal noun		present part.	past part.	future part.	adverbial participle		causative
	hibázás		hibázó	hibázott	―	hibázva (hibázván)		hibáztat

Potential conjugation of hibázik

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
indica­tive	indica­tive	pre­sent	indef.	hibázhatok	hibázhatsz	hibázhat	hibázhatunk	hibázhattok	hibázhatnak
			def.	intransitive verb, definite forms are not used
			2nd obj
		past	indef.	hibázhattam	hibázhattál	hibázhatott	hibázhattunk	hibázhattatok	hibázhattak
			def.	―
			2nd obj
archaic preterite		indef.	hibázhaték	hibázhatál	hibázhata	hibázhatánk	hibázhatátok	hibázhatának
		def.	―
		2nd obj
archaic past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. hibázhat vala, hibázhatott vala/volt.
archaic future	indef.	hibázhatandok or hibázandhatok	hibázhatandasz or hibázandhatsz	hibázhatand or hibázandhat	hibázhatandunk or hibázandhatunk	hibázhatandotok or hibázandhattok	hibázhatandanak or hibázandhatnak
	def.	―
	2nd obj
condi­tional	pre­sent	indef.	hibázhatnék	hibázhatnál	hibázhatna	hibázhatnánk	hibázhatnátok	hibázhatnának
		def.	―
		2nd obj
	past		Indicative past forms followed by volna, e.g. hibázhatott volna
sub­junc­tive	sub­junc­tive	pre­sent	indef.	hibázhassak	hibázhass or hibázhassál	hibázhasson	hibázhassunk	hibázhassatok	hibázhassanak
			def.	―
			2nd obj
(archaic) past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. hibázhatott légyen
infinitive	(hibázhatni)		(hibázhatnom)	(hibázhatnod)	(hibázhatnia)	(hibázhatnunk)	(hibázhatnotok)	(hibázhatniuk)
other forms	positive adjective			negative adjective		adverbial participle
	―			―		(hibázhatva / hibázhatván)

Further reading

• hibázik in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.