holtbiztos
Hungarian edit
Etymology edit
holt- (“totally”) + biztos (“certain”)
Pronunciation edit
Adjective edit
holtbiztos (not comparable)
Declension edit
Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | holtbiztos | holtbiztosak |
accusative | holtbiztosat | holtbiztosakat |
dative | holtbiztosnak | holtbiztosaknak |
instrumental | holtbiztossal | holtbiztosakkal |
causal-final | holtbiztosért | holtbiztosakért |
translative | holtbiztossá | holtbiztosakká |
terminative | holtbiztosig | holtbiztosakig |
essive-formal | holtbiztosként | holtbiztosakként |
essive-modal | — | — |
inessive | holtbiztosban | holtbiztosakban |
superessive | holtbiztoson | holtbiztosakon |
adessive | holtbiztosnál | holtbiztosaknál |
illative | holtbiztosba | holtbiztosakba |
sublative | holtbiztosra | holtbiztosakra |
allative | holtbiztoshoz | holtbiztosakhoz |
elative | holtbiztosból | holtbiztosakból |
delative | holtbiztosról | holtbiztosakról |
ablative | holtbiztostól | holtbiztosaktól |
non-attributive possessive - singular |
holtbiztosé | holtbiztosaké |
non-attributive possessive - plural |
holtbiztoséi | holtbiztosakéi |
Further reading edit
- holtbiztos in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN