Hungarian

edit

Etymology

edit

From the otherwise unattested hom- stem + -r (obsolete frequentative suffix) +‎ (participle-forming suffix). The stem is the same as in homlok (forehead) and homlít (to provine).[1][2]

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈhomoruː]
  • Hyphenation: ho‧mo‧rú
  • Rhymes: -ruː

Adjective

edit

homorú (comparative homorúbb, superlative leghomorúbb)

  1. concave (curved inward)
    Synonym: (in geometry) konkáv
    Antonyms: domború, konvex

Declension

edit
Inflection of homorú
singular plural
nominative homorú homorúk
homorúak
accusative homorút homorúkat
homorúakat
dative homorúnak homorúknak
homorúaknak
instrumental homorúval homorúkkal
homorúakkal
causal-final homorúért homorúkért
homorúakért
translative homorúvá homorúkká
homorúakká
terminative homorúig homorúkig
homorúakig
essive-formal homorúként homorúkként
homorúakként
essive-modal
inessive homorúban homorúkban
homorúakban
superessive homorún homorúkon
homorúakon
adessive homorúnál homorúknál
homorúaknál
illative homorúba homorúkba
homorúakba
sublative homorúra homorúkra
homorúakra
allative homorúhoz homorúkhoz
homorúakhoz
elative homorúból homorúkból
homorúakból
delative homorúról homorúkról
homorúakról
ablative homorútól homorúktól
homorúaktól
non-attributive
possessive - singular
homorúé homorúké
homorúaké
non-attributive
possessive - plural
homorúéi homorúkéi
homorúakéi

Derived terms

edit
Compound words
edit

References

edit
  1. ^ homorú in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)
  2. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

edit
  • homorú in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN