időtlenség

Hungarian

időtlen (“timeless”) +‎ -ség

időtlenség (plural időtlenségek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	időtlenség	időtlenségek
accusative	időtlenséget	időtlenségeket
dative	időtlenségnek	időtlenségeknek
instrumental	időtlenséggel	időtlenségekkel
causal-final	időtlenségért	időtlenségekért
translative	időtlenséggé	időtlenségekké
terminative	időtlenségig	időtlenségekig
essive-formal	időtlenségként	időtlenségekként
essive-modal	—	—
inessive	időtlenségben	időtlenségekben
superessive	időtlenségen	időtlenségeken
adessive	időtlenségnél	időtlenségeknél
illative	időtlenségbe	időtlenségekbe
sublative	időtlenségre	időtlenségekre
allative	időtlenséghez	időtlenségekhez
elative	időtlenségből	időtlenségekből
delative	időtlenségről	időtlenségekről
ablative	időtlenségtől	időtlenségektől
non-attributive possessive - singular	időtlenségé	időtlenségeké
non-attributive possessive - plural	időtlenségéi	időtlenségekéi

Possessive forms of időtlenség
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	időtlenségem	időtlenségeim
2nd person sing.	időtlenséged	időtlenségeid
3rd person sing.	időtlensége	időtlenségei
1st person plural	időtlenségünk	időtlenségeink
2nd person plural	időtlenségetek	időtlenségeitek
3rd person plural	időtlenségük	időtlenségeik