igeképző

Hungarian

From ige (“verb”) +‎ képző (“suffix”).

igeképző (plural igeképzők)

(grammar, linguistic morphology) verb-forming suffix (a morpheme added at the end of a word to create a verb)

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	igeképző	igeképzők
accusative	igeképzőt	igeképzőket
dative	igeképzőnek	igeképzőknek
instrumental	igeképzővel	igeképzőkkel
causal-final	igeképzőért	igeképzőkért
translative	igeképzővé	igeképzőkké
terminative	igeképzőig	igeképzőkig
essive-formal	igeképzőként	igeképzőkként
essive-modal	—	—
inessive	igeképzőben	igeképzőkben
superessive	igeképzőn	igeképzőkön
adessive	igeképzőnél	igeképzőknél
illative	igeképzőbe	igeképzőkbe
sublative	igeképzőre	igeképzőkre
allative	igeképzőhöz	igeképzőkhöz
elative	igeképzőből	igeképzőkből
delative	igeképzőről	igeképzőkről
ablative	igeképzőtől	igeképzőktől
non-attributive possessive - singular	igeképzőé	igeképzőké
non-attributive possessive - plural	igeképzőéi	igeképzőkéi

Possessive forms of igeképző
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	igeképzőm	igeképzőim
2nd person sing.	igeképződ	igeképzőid
3rd person sing.	igeképzője	igeképzői
1st person plural	igeképzőnk	igeképzőink
2nd person plural	igeképzőtök	igeképzőitek
3rd person plural	igeképzőjük	igeképzőik