See also: indikator and Indikator

Czech

edit

Pronunciation

edit

Noun

edit

indikátor m inan

  1. indicator
    Synonym: ukazatel

Declension

edit
edit

Further reading

edit
  • indikátor”, in Příruční slovník jazyka českého (in Czech), 1935–1957
  • indikátor”, in Slovník spisovného jazyka českého (in Czech), 1960–1971, 1989

Hungarian

edit

Etymology

edit

From Latin indicator.[1] With -átor ending.

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈindikaːtor]
  • Hyphenation: in‧di‧ká‧tor
  • Rhymes: -or

Noun

edit

indikátor (plural indikátorok)

  1. indicator

Declension

edit
Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative indikátor indikátorok
accusative indikátort indikátorokat
dative indikátornak indikátoroknak
instrumental indikátorral indikátorokkal
causal-final indikátorért indikátorokért
translative indikátorrá indikátorokká
terminative indikátorig indikátorokig
essive-formal indikátorként indikátorokként
essive-modal
inessive indikátorban indikátorokban
superessive indikátoron indikátorokon
adessive indikátornál indikátoroknál
illative indikátorba indikátorokba
sublative indikátorra indikátorokra
allative indikátorhoz indikátorokhoz
elative indikátorból indikátorokból
delative indikátorról indikátorokról
ablative indikátortól indikátoroktól
non-attributive
possessive - singular
indikátoré indikátoroké
non-attributive
possessive - plural
indikátoréi indikátorokéi
Possessive forms of indikátor
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. indikátorom indikátoraim
2nd person sing. indikátorod indikátoraid
3rd person sing. indikátora indikátorai
1st person plural indikátorunk indikátoraink
2nd person plural indikátorotok indikátoraitok
3rd person plural indikátoruk indikátoraik

References

edit
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN