indulatos

Hungarian

indulat (“impulse, temper”) +‎ -os (adjective-forming suffix)

indulatos (comparative indulatosabb, superlative legindulatosabb)

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	indulatos	indulatosak
accusative	indulatosat	indulatosakat
dative	indulatosnak	indulatosaknak
instrumental	indulatossal	indulatosakkal
causal-final	indulatosért	indulatosakért
translative	indulatossá	indulatosakká
terminative	indulatosig	indulatosakig
essive-formal	indulatosként	indulatosakként
essive-modal	—	—
inessive	indulatosban	indulatosakban
superessive	indulatoson	indulatosakon
adessive	indulatosnál	indulatosaknál
illative	indulatosba	indulatosakba
sublative	indulatosra	indulatosakra
allative	indulatoshoz	indulatosakhoz
elative	indulatosból	indulatosakból
delative	indulatosról	indulatosakról
ablative	indulatostól	indulatosaktól
non-attributive possessive - singular	indulatosé	indulatosaké
non-attributive possessive - plural	indulatoséi	indulatosakéi