Hungarian

edit

Etymology

edit

Borrowed from German Intonation.[1] With Latinate -áció ending.

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈintonaːt͡sijoː]
  • Hyphenation: in‧to‧ná‧ció
  • Rhymes: -joː

Noun

edit

intonáció (plural intonációk)

  1. intonation

Declension

edit
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative intonáció intonációk
accusative intonációt intonációkat
dative intonációnak intonációknak
instrumental intonációval intonációkkal
causal-final intonációért intonációkért
translative intonációvá intonációkká
terminative intonációig intonációkig
essive-formal intonációként intonációkként
essive-modal
inessive intonációban intonációkban
superessive intonáción intonációkon
adessive intonációnál intonációknál
illative intonációba intonációkba
sublative intonációra intonációkra
allative intonációhoz intonációkhoz
elative intonációból intonációkból
delative intonációról intonációkról
ablative intonációtól intonációktól
non-attributive
possessive - singular
intonációé intonációké
non-attributive
possessive - plural
intonációéi intonációkéi
Possessive forms of intonáció
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. intonációm intonációim
2nd person sing. intonációd intonációid
3rd person sing. intonációja intonációi
1st person plural intonációnk intonációink
2nd person plural intonációtok intonációitok
3rd person plural intonációjuk intonációik

Derived terms

edit

References

edit
  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN