izgalom

Hungarian

Etymology

From the stem of the verb izgat +‎ -alom. Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈizɡɒlom]
• Hyphenation: iz‧ga‧lom

Noun

izgalom (plural izgalmak)

1. excitement, thrill
2. anxiety, agitation

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	izgalom	izgalmak
accusative	izgalmat	izgalmakat
dative	izgalomnak	izgalmaknak
instrumental	izgalommal	izgalmakkal
causal-final	izgalomért	izgalmakért
translative	izgalommá	izgalmakká
terminative	izgalomig	izgalmakig
essive-formal	izgalomként	izgalmakként
essive-modal	—	—
inessive	izgalomban	izgalmakban
superessive	izgalmon	izgalmakon
adessive	izgalomnál	izgalmaknál
illative	izgalomba	izgalmakba
sublative	izgalomra	izgalmakra
allative	izgalomhoz	izgalmakhoz
elative	izgalomból	izgalmakból
delative	izgalomról	izgalmakról
ablative	izgalomtól	izgalmaktól
non-attributive possessive - singular	izgalomé	izgalmaké
non-attributive possessive - plural	izgaloméi	izgalmakéi

Possessive forms of izgalom
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	izgalmam	izgalmaim
2nd person sing.	izgalmad	izgalmaid
3rd person sing.	izgalma	izgalmai
1st person plural	izgalmunk	izgalmaink
2nd person plural	izgalmatok	izgalmaitok
3rd person plural	izgalmuk	izgalmaik

Derived terms

• izgalmas

 

Further reading

• izgalom in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN