Open main menu

HungarianEdit

EtymologyEdit

From the Hungarian proper noun Japán (Japan).[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈjɒpaːn]
  • (file)
  • Hyphenation: ja‧pán

AdjectiveEdit

japán

  1. Japanese (of, from, or relating to Japan, its people or language)

DeclensionEdit

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative japán japánok
accusative japánt japánokat
dative japánnak japánoknak
instrumental japánnal japánokkal
causal-final japánért japánokért
translative japánná japánokká
terminative japánig japánokig
essive-formal japánként japánokként
essive-modal
inessive japánban japánokban
superessive japánon japánokon
adessive japánnál japánoknál
illative japánba japánokba
sublative japánra japánokra
allative japánhoz japánokhoz
elative japánból japánokból
delative japánról japánokról
ablative japántól japánoktól

NounEdit

japán (plural japánok)

  1. Japanese (person)
  2. (singular only) Japanese (language)

DeclensionEdit

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative japán japánok
accusative japánt japánokat
dative japánnak japánoknak
instrumental japánnal japánokkal
causal-final japánért japánokért
translative japánná japánokká
terminative japánig japánokig
essive-formal japánként japánokként
essive-modal japánul
inessive japánban japánokban
superessive japánon japánokon
adessive japánnál japánoknál
illative japánba japánokba
sublative japánra japánokra
allative japánhoz japánokhoz
elative japánból japánokból
delative japánról japánokról
ablative japántól japánoktól
Possessive forms of japán
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. japánom japánjaim
2nd person sing. japánod japánjaid
3rd person sing. japánja japánjai
1st person plural japánunk japánjaink
2nd person plural japánotok japánjaitok
3rd person plural japánjuk japánjaik

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN