jegyű
Hungarian edit
Etymology edit
jegy (“digit”) + -ű (adjective-forming suffix)
Pronunciation edit
Adjective edit
jegyű (not comparable)
- -digit (having a specified number or kind of digits)
- -character (in a multigraph: having a specified number or characters)
Declension edit
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | jegyű | jegyűek |
accusative | jegyűt | jegyűeket |
dative | jegyűnek | jegyűeknek |
instrumental | jegyűvel | jegyűekkel |
causal-final | jegyűért | jegyűekért |
translative | jegyűvé | jegyűekké |
terminative | jegyűig | jegyűekig |
essive-formal | jegyűként | jegyűekként |
essive-modal | — | — |
inessive | jegyűben | jegyűekben |
superessive | jegyűn | jegyűeken |
adessive | jegyűnél | jegyűeknél |
illative | jegyűbe | jegyűekbe |
sublative | jegyűre | jegyűekre |
allative | jegyűhöz | jegyűekhez |
elative | jegyűből | jegyűekből |
delative | jegyűről | jegyűekről |
ablative | jegyűtől | jegyűektől |
non-attributive possessive - singular |
jegyűé | jegyűeké |
non-attributive possessive - plural |
jegyűéi | jegyűekéi |
Derived terms edit
Compound words