Hungarian

edit

Etymology

edit

kár (damage) +‎ tékony (performer, doer). The second part occurs only in compound words. It is from the te- stem variant of the verb tesz (to do) + -ékony (adjective-forming suffix).[1]

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈkaːrteːkoɲ]
  • Hyphenation: kár‧té‧kony
  • Rhymes: -oɲ

Adjective

edit

kártékony (comparative kártékonyabb, superlative legkártékonyabb)

  1. harmful, damaging
    Synonym: káros

Declension

edit
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative kártékony kártékonyak
accusative kártékonyat kártékonyakat
dative kártékonynak kártékonyaknak
instrumental kártékonnyal kártékonyakkal
causal-final kártékonyért kártékonyakért
translative kártékonnyá kártékonyakká
terminative kártékonyig kártékonyakig
essive-formal kártékonyként kártékonyakként
essive-modal
inessive kártékonyban kártékonyakban
superessive kártékonyon kártékonyakon
adessive kártékonynál kártékonyaknál
illative kártékonyba kártékonyakba
sublative kártékonyra kártékonyakra
allative kártékonyhoz kártékonyakhoz
elative kártékonyból kártékonyakból
delative kártékonyról kártékonyakról
ablative kártékonytól kártékonyaktól
non-attributive
possessive - singular
kártékonyé kártékonyaké
non-attributive
possessive - plural
kártékonyéi kártékonyakéi

Derived terms

edit

References

edit
  1. ^ kártékony in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN.  (See also its 2nd edition.)

Further reading

edit