kéj

See also: kej

Hungarian

From Proto-Finno-Ugric, originally a word referring to the flirtation/mating calls of birds and/or the incantation/calling out of a shaman. Compare Proto-Finnic *kiima (“rut”) and Proto-Samic *kikëtēk (“to lek”).

kéj (plural kéjek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	kéj	kéjek
accusative	kéjt	kéjeket
dative	kéjnek	kéjeknek
instrumental	kéjjel	kéjekkel
causal-final	kéjért	kéjekért
translative	kéjjé	kéjekké
terminative	kéjig	kéjekig
essive-formal	kéjként	kéjekként
essive-modal	—	—
inessive	kéjben	kéjekben
superessive	kéjen	kéjeken
adessive	kéjnél	kéjeknél
illative	kéjbe	kéjekbe
sublative	kéjre	kéjekre
allative	kéjhez	kéjekhez
elative	kéjből	kéjekből
delative	kéjről	kéjekről
ablative	kéjtől	kéjektől
non-attributive possessive - singular	kéjé	kéjeké
non-attributive possessive - plural	kéjéi	kéjekéi

Compound words