Open main menu

Wiktionary β

Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

Back-formation from kényszerít, kényszeredik, kényszerül. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈkeːɲsɛr]
  • Hyphenation: kény‧szer

NounEdit

kényszer (plural kényszerek)

  1. compulsion, force, pressure

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative kényszer kényszerek
accusative kényszert kényszereket
dative kényszernek kényszereknek
instrumental kényszerrel kényszerekkel
causal-final kényszerért kényszerekért
translative kényszerré kényszerekké
terminative kényszerig kényszerekig
essive-formal kényszerként kényszerekként
essive-modal
inessive kényszerben kényszerekben
superessive kényszeren kényszereken
adessive kényszernél kényszereknél
illative kényszerbe kényszerekbe
sublative kényszerre kényszerekre
allative kényszerhez kényszerekhez
elative kényszerből kényszerekből
delative kényszerről kényszerekről
ablative kényszertől kényszerektől
Possessive forms of kényszer
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kényszerem kényszereim
2nd person sing. kényszered kényszereid
3rd person sing. kényszere kényszerei
1st person plural kényszerünk kényszereink
2nd person plural kényszeretek kényszereitek
3rd person plural kényszerük kényszereik

Derived termsEdit

ReferencesEdit