képlékeny

Hungarian

Etymology

[1871] From képel (“to form, shape”) +‎ -ékeny (adjective-forming suffix denoting ability or tendency), from kép (“image”) + -el (“verb-forming suffix”). Created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries. The verb képel was modeled after German Bild (“image”) and bilden (“to form”), today it is used mainly in felképel (“to slap someone's face”).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkeːpleːkɛɲ]
• Hyphenation: kép‧lé‧keny
• Rhymes: -ɛɲ

Adjective

képlékeny (comparative képlékenyebb, superlative legképlékenyebb)

1. malleable

   Synonyms: gyúrható; formálható; mintázható; plasztikus (of material); idomítható (of person, animal)

2. (of a situation) fluid

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	képlékeny	képlékenyek
accusative	képlékenyet	képlékenyeket
dative	képlékenynek	képlékenyeknek
instrumental	képlékennyel	képlékenyekkel
causal-final	képlékenyért	képlékenyekért
translative	képlékennyé	képlékenyekké
terminative	képlékenyig	képlékenyekig
essive-formal	képlékenyként	képlékenyekként
essive-modal	—	—
inessive	képlékenyben	képlékenyekben
superessive	képlékenyen	képlékenyeken
adessive	képlékenynél	képlékenyeknél
illative	képlékenybe	képlékenyekbe
sublative	képlékenyre	képlékenyekre
allative	képlékenyhez	képlékenyekhez
elative	képlékenyből	képlékenyekből
delative	képlékenyről	képlékenyekről
ablative	képlékenytől	képlékenyektől
non-attributive possessive - singular	képlékenyé	képlékenyeké
non-attributive possessive - plural	képlékenyéi	képlékenyekéi

Derived terms

• képlékenyen
• képlékenység