képzett

Hungarian

Etymology

képez +‎ -ett

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkeːbzɛtː]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: kép‧zett
• Rhymes: -ɛtː

Verb

képzett

1. third-person singular indicative past indefinite of képez

Participle

képzett

1. past participle of képez

Adjective

képzett (comparative képzettebb, superlative legképzettebb)

1. skilled, educated
2. (grammar) derived, derivative

   Coordinate terms: jeles, ragos

Usage notes

Not to be confused with képzet (“idea, notion, image”).

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	képzett	képzettek
accusative	képzettet	képzetteket
dative	képzettnek	képzetteknek
instrumental	képzettel	képzettekkel
causal-final	képzettért	képzettekért
translative	képzetté	képzettekké
terminative	képzettig	képzettekig
essive-formal	képzettként	képzettekként
essive-modal	—	—
inessive	képzettben	képzettekben
superessive	képzetten	képzetteken
adessive	képzettnél	képzetteknél
illative	képzettbe	képzettekbe
sublative	képzettre	képzettekre
allative	képzetthez	képzettekhez
elative	képzettből	képzettekből
delative	képzettről	képzettekről
ablative	képzettől	képzettektől
non-attributive possessive - singular	képzetté	képzetteké
non-attributive possessive - plural	képzettéi	képzettekéi

Derived terms

• képzettség
• szakképzett

Further reading

• képzett in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN