kérelmező

Hungarian

Etymology

kérelmez +‎ -ő

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkeːrɛlmɛzøː]
• Hyphenation: ké‧rel‧me‧ző
• Rhymes: -zøː

Participle

kérelmező

1. present participle of kérelmez

Noun

kérelmező (plural kérelmezők)

1. petitioner, applicant (one who makes a request)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	kérelmező	kérelmezők
accusative	kérelmezőt	kérelmezőket
dative	kérelmezőnek	kérelmezőknek
instrumental	kérelmezővel	kérelmezőkkel
causal-final	kérelmezőért	kérelmezőkért
translative	kérelmezővé	kérelmezőkké
terminative	kérelmezőig	kérelmezőkig
essive-formal	kérelmezőként	kérelmezőkként
essive-modal	—	—
inessive	kérelmezőben	kérelmezőkben
superessive	kérelmezőn	kérelmezőkön
adessive	kérelmezőnél	kérelmezőknél
illative	kérelmezőbe	kérelmezőkbe
sublative	kérelmezőre	kérelmezőkre
allative	kérelmezőhöz	kérelmezőkhöz
elative	kérelmezőből	kérelmezőkből
delative	kérelmezőről	kérelmezőkről
ablative	kérelmezőtől	kérelmezőktől
non-attributive possessive - singular	kérelmezőé	kérelmezőké
non-attributive possessive - plural	kérelmezőéi	kérelmezőkéi

Possessive forms of kérelmező
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kérelmezőm	kérelmezőim
2nd person sing.	kérelmeződ	kérelmezőid
3rd person sing.	kérelmezője	kérelmezői
1st person plural	kérelmezőnk	kérelmezőink
2nd person plural	kérelmezőtök	kérelmezőitek
3rd person plural	kérelmezőjük	kérelmezőik

Further reading

• kérelmező in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN