Hungarian

edit

Etymology

edit

From the obsolete verb kész (to press, urge) +‎ -tet (causative verb-forming suffix). The root verb has the same form and origin as the adjective kész.[1]

Pronunciation

edit
  • IPA(key): [ˈkeːstɛt]
  • Hyphenation: kész‧tet
  • Rhymes: -ɛt

Verb

edit

késztet

  1. (transitive) to make, compel or motivate (someone) to do something (-ra/-re)
    Ez a kijelentés óvatosságra késztetett minket.This statement made us cautious.

Conjugation

edit

Derived terms

edit

References

edit
  1. ^ Eőry, Vilma. Értelmező szótár+ (“Explanatory Dictionary Plus”). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. →ISBN

Further reading

edit
  • késztet in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN