Open main menu

Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

Back-formation from köpenyeg. Created during the Hungarian language reform which took place in the 18th–19th centuries.[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈkøpɛɲ]
  • Hyphenation: kö‧peny

NounEdit

köpeny (plural köpenyek)

  1. cloak, gown, cape, white coat

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative köpeny köpenyek
accusative köpenyt köpenyeket
dative köpenynek köpenyeknek
instrumental köpennyel köpenyekkel
causal-final köpenyért köpenyekért
translative köpennyé köpenyekké
terminative köpenyig köpenyekig
essive-formal köpenyként köpenyekként
essive-modal
inessive köpenyben köpenyekben
superessive köpenyen köpenyeken
adessive köpenynél köpenyeknél
illative köpenybe köpenyekbe
sublative köpenyre köpenyekre
allative köpenyhez köpenyekhez
elative köpenyből köpenyekből
delative köpenyről köpenyekről
ablative köpenytől köpenyektől
Possessive forms of köpeny
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. köpenyem köpenyeim
2nd person sing. köpenyed köpenyeid
3rd person sing. köpenye köpenyei
1st person plural köpenyünk köpenyeink
2nd person plural köpenyetek köpenyeitek
3rd person plural köpenyük köpenyeik

Derived termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN