kösöntyű

Hungarian

Etymology

Of unknown origin.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkøʃøɲcyː]
• Hyphenation: kö‧sön‧tyű
• Rhymes: -cyː

Noun

kösöntyű

1. (archaic, literary) jewel, jewellery (personal ornamentation such as necklaces, brooches and bracelets, made of precious metals and sometimes set with gemstones)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	kösöntyű	kösöntyűk
accusative	kösöntyűt	kösöntyűket
dative	kösöntyűnek	kösöntyűknek
instrumental	kösöntyűvel	kösöntyűkkel
causal-final	kösöntyűért	kösöntyűkért
translative	kösöntyűvé	kösöntyűkké
terminative	kösöntyűig	kösöntyűkig
essive-formal	kösöntyűként	kösöntyűkként
essive-modal	—	—
inessive	kösöntyűben	kösöntyűkben
superessive	kösöntyűn	kösöntyűkön
adessive	kösöntyűnél	kösöntyűknél
illative	kösöntyűbe	kösöntyűkbe
sublative	kösöntyűre	kösöntyűkre
allative	kösöntyűhöz	kösöntyűkhöz
elative	kösöntyűből	kösöntyűkből
delative	kösöntyűről	kösöntyűkről
ablative	kösöntyűtől	kösöntyűktől
non-attributive possessive - singular	kösöntyűé	kösöntyűké
non-attributive possessive - plural	kösöntyűéi	kösöntyűkéi

Possessive forms of kösöntyű
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	kösöntyűm	kösöntyűim
2nd person sing.	kösöntyűd	kösöntyűid
3rd person sing.	kösöntyűje	kösöntyűi
1st person plural	kösöntyűnk	kösöntyűink
2nd person plural	kösöntyűtök	kösöntyűitek
3rd person plural	kösöntyűjük	kösöntyűik

Further reading

• kösöntyű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• kösöntyű in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN