köztársaság

Hungarian

köz (“community, the public”) +‎ társaság (“society”)

köztársaság (plural köztársaságok)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	köztársaság	köztársaságok
accusative	köztársaságot	köztársaságokat
dative	köztársaságnak	köztársaságoknak
instrumental	köztársasággal	köztársaságokkal
causal-final	köztársaságért	köztársaságokért
translative	köztársasággá	köztársaságokká
terminative	köztársaságig	köztársaságokig
essive-formal	köztársaságként	köztársaságokként
essive-modal	—	—
inessive	köztársaságban	köztársaságokban
superessive	köztársaságon	köztársaságokon
adessive	köztársaságnál	köztársaságoknál
illative	köztársaságba	köztársaságokba
sublative	köztársaságra	köztársaságokra
allative	köztársasághoz	köztársaságokhoz
elative	köztársaságból	köztársaságokból
delative	köztársaságról	köztársaságokról
ablative	köztársaságtól	köztársaságoktól
non-attributive possessive - singular	köztársaságé	köztársaságoké
non-attributive possessive - plural	köztársaságéi	köztársaságokéi

Possessive forms of köztársaság
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	köztársaságom	köztársaságaim
2nd person sing.	köztársaságod	köztársaságaid
3rd person sing.	köztársasága	köztársaságai
1st person plural	köztársaságunk	köztársaságaink
2nd person plural	köztársaságotok	köztársaságaitok
3rd person plural	köztársaságuk	köztársaságaik

Compound words

Proper nouns