külterület

Hungarian

kül- (“external”) +‎ terület (“area, place”)

külterület (plural külterületek)

outskirt, fringe (an area far from the city center, but still part of the city territory, usually a less built-up area)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	külterület	külterületek
accusative	külterületet	külterületeket
dative	külterületnek	külterületeknek
instrumental	külterülettel	külterületekkel
causal-final	külterületért	külterületekért
translative	külterületté	külterületekké
terminative	külterületig	külterületekig
essive-formal	külterületként	külterületekként
essive-modal	—	—
inessive	külterületben	külterületekben
superessive	külterületen	külterületeken
adessive	külterületnél	külterületeknél
illative	külterületbe	külterületekbe
sublative	külterületre	külterületekre
allative	külterülethez	külterületekhez
elative	külterületből	külterületekből
delative	külterületről	külterületekről
ablative	külterülettől	külterületektől
non-attributive possessive - singular	külterületé	külterületeké
non-attributive possessive - plural	külterületéi	külterületekéi

Possessive forms of külterület
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	külterületem	külterületeim
2nd person sing.	külterületed	külterületeid
3rd person sing.	külterülete	külterületei
1st person plural	külterületünk	külterületeink
2nd person plural	külterületetek	külterületeitek
3rd person plural	külterületük	külterületeik